Féltékenység
A társ elvesztésétől való örökös, sokszor alaptalan félelem esetében még nehezebb a helyzet. Ha valaki egyszer elkezd bizalmatlankodni, kutatni, kémkedni, leveleket felnyitni, az már régen rossz.
Önpusztító állapot ez, amelynek minél gyorsabban fel kell kutatni az okát. A csillapíthatatlanul féltékeny emberek éppen azt üldözik el maguk mellől, akit a legjobban szeretnek. Ha korlátozod partnered, ketrecbe zárod, s mindig attól rettegsz, hogy elveszted, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez valóban bekövetkezik. Sokkal jobban teszed, ha szabadságot engedélyezel számára, és bármennyire nehezedre esik, megpróbálod palástolni érzelmeidet.
Bízz saját magadban, abban, hogy nem vagy felcserélhető. Ha társadnak mégis adódnak mással is szórakoztató élményei, a féltékenység plusz-erőket szabadíthat fel. Ez ugyanis megakadályozza, hogy ellustuljon és ellaposodjon a kapcsolat. Aki nap mint nap meghódítja párját, garantálja, hogy a szenvedélyük továbbra is magas hőfokon izzon. Minden ember ismeri a féltékenységet, s mindenki fél tőle.
A többség azt reméli, soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy féltékenykednie, irigykednie kelljen. Ez azonban csak nagyon keveseknek sikerülhet: az érzések elfojtásával, avagy olyan partner választásával, aki mellett garantált a biztonság. A sikerhez kevés a szándék, jókora szerencse is kell. Ha a másik kiszolgáltatottabb, jobban szeret, többet ad, akkor nincs helye féltékenységnek, legalábbis a párkapcsolaton belül.
|