Az AIDS-szalag vagy vörös szalag általában a kabáthajtókát és a ruházat más részeit díszíti az AIDS elleni küzdelem iránti szolidaritás és elköteleződés szimbólumaként. 
A szalag tervét 1991-ben gondolta ki a Visual AIDS, egy New York-ban alapított művészekből álló jótékonysági csoport, szolidaritásul és emlékezésül AIDS-ben haldokló vagy elhunyt barátaikra és kollégáikra. A Visual AIDS bátorítja a művészeti szervezeteket, múzeumokat, kereskedelmi galériákat és az AIDS-ügyet támogató csoportokat az AIDS-ben elhunytakra való emlékezésre, az HIV/AIDS fertőzésveszély fokozottabb tudatosítására, az AIDS-betegek szükségleteinek nyilvánossá tételére és arra, hogy igényeljenek több támogatást a szolgáltatások és a kutatás számára. A sárga szalag nyomán, amely az Öbölháborúban kitüntetett katonákat díszítette, a piros színt választották, a „vérrel és a szenvedéllyel – nemcsak a dühvel, a szeretettel is – való kapcsolata miatt”, mondta Frank Moore, a Visual AIDS tagja. 
A vörös szalag 1991-ben debütált nyilvánosan a Tony Awardson, ahol a vendéglátó, Jeremy Irons viselte, és hamarosan az ünnepségek és más díjátadó ceremóniák népszerű, politikai korrektséget kifejező divatjává vált. E népszerűség miatt egyes aktivisták aggódnak, hogy a szalag üres, álszent szimbólummá válik; egy alkalommal az elnökasszony, Barbara Bush szalagot viselt, amikor férjével ült a nézőtéren, de amikor az elnök mellett állt a beszéde alatt, a szalag feltűnően hiányzott. 
A szalag mindemellett óriási szerepet tölt be az AIDS-szel kapcsolatos tudatosság elterjesztésében, és hangsúlyozza a további cselekvés és kutatás fontosságát. A legőszintébb remény a szalaggal kapcsolatban, hogy egy nap nem lesz rá szükség.