Versek
Konsztantyin Szimonov Várj reám
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap, várj, ha nem is jön levél innen néhanap; várj, ha nem vár senkit ott haza senki már, s ha nógat is bárki, hogy nem kell várni már.
Várj reám, s én megjövök. Fordulj daccal el, ha álltatják ösztönöd, hogy: feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom is, s jóbarát már egy se vár-- ...szinte látom is: borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne igyál velük.
Várj reám! Ó átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rám nevet: "Szerencsés legény". Nem tudhatja senki sem, te meg én csupán, hogy te jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy ? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.
Rácz Sándor
Lennék
Lennék hajaddal játszó szél Arcodat pirosító hideg Lennék puha csók, hogy Felmelegítsem a szived
Lennék nyugodt álom, ha elalszol Téged dicsérő szó Lennék vigasz, ha bánat ér Gondűző mosoly-varázsló
És lennék hang a csendben Csönd a zajban Lennék örök társad jóban és Akkor is, ha baj van
Lennék hajaddal játszó szél Arcodat pirosító hideg Lennék puha csók, hogy Felmelegítsem a szíved
Baranyi Ferenc
Egyszer majd minden összeköt...
Ölelésünkben összeér: talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt: talán a fény, talán a köd.
Mi hát - mi egybetart - a lánc? Talán szeretsz.Talán csak kívánsz.
Mindegy. Most hozzám tartozol. S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt: a szív, a fény - a vér, a köd.
Pilinszky János Tilos csillagon
Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob.
Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál.
S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel szoríts magadhoz, szoríts merészen, mint a kést.
Légy vakmerő, itélj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem birom tovább!
Én nem kivántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.
Szép Ernő
Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed mert összerogyok.
Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok.
Tolnay András
Lennél-e menedékem
Lennél-e menedékem, Ha teljesen eláztat az eső Lennél-e menedékem Ha nem is próbálnék erősnek látszani Megsimogatnál akkor is, Ha mocsárba merültem előtted Lennél-e menedékem Ha siralmas kiszolgáltatottságom Egyetlen érintésért könyörögne Megvigasztalsz akkor is, ha majd Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba Lennél-e a menedékem, Akkor, mikor magam elől menekülök ... talán pont hozzád...
Juhász Gyula
SZERELEM?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven símogat, Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Pilinszky János Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy a kezemet kezedbe tettem.
|